Halloweeni külön kiadás

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Amint látjátok

ez egy kis visszaemlékezés Halloween alkalmából.

Olvassátok egészséggel :)

Ui.: A történet következő része is készül már de nem tudom, hogy

mikor hozom a következő részt. Sajnálom. :/

- Louis segíts! - visítottam a szobából kifelé az én egyetlen ikertesómnak. 

 - Mi az? - dugta be a fejét az ajtón, és amikor meglátta, hogy a hajam és a fésű között vívott harcot a hajam nyerte mosolyogva jött beljebb és segített kifésülni a hajamat. 

Aznap volt halloween estélye és már nagyban készültünk a jelmezeinket illetően. Én egy vodoo baba lettem a bátyám pedig egy pantomimes. Mikor sikerült kifésülni a hajamat gyorsan megfestettem az arcomra a szakadásokat és a varrásokat. Az egyik szememre egy nagy X-et is festettem. A hajamat kicsit feltupíroztam így valahogy jobban illett a hangulathoz. Közben Lou negyedszerre is elrontotta az arcát.

 - Na, mutasd. - fordítottam magam felé.

Lemostam az arcáról az összes sminket, ami mit ne mondjak elég borzasztó volt. Lefestettem fehérre az arcát, a nyakát és a mellkasából annyit, ami ki fog látszani a ruhából. A száját befestettem feketére és mind két szeme alá és fölé is húztam egy-egy vonalat. 

 - Kész is van. - mondtam elégedetten. Kiegyenesedtem és csípőre tettem a kezemet.

 - Köszi. - mondta mosolyogva és visszafordult a tükörhöz.

Elővette a hajzselét és belőtte a haját. Gyorsan felöltöztünk. Én felvettem egy már előre elkészített testre passzoló zsák anyagból készült kezes lábast, aminek mint a gyerek rugdalózóknak a lábfején is volt anyag, a talpán kicsit megvastagítva a kiszakadás ellen. Lou felvett egy fekete nadrágot, amibe beletűrte a fekete fehér vékony csíkos pólóját. Még egy fekete nadrágtartót is felvett megy egy pár fehér kesztyűt, amit a nagyi régi holmijai közül kerestünk ki a padláson. Még felvett egy fekete cipőt is és már készen is voltunk. 

Egymással versenyezve szaladtunk le az emeletről. Ez volt életünk első olyan Halloweenje ahol egyedül mehettünk csokit gyűjteni. Beszaladtunk a konyhába és egy nagy "Készen vagyunk!"kiáltással tudattuk anyával, hogy itt vagyunk indulásra készen. 

 - De jók lettek a jelmezeitek gyerekek - mondta anyu majd a kezünkbe nyomott egy-egy kifaragott sütőtök formájú vödröt. – Legyetek jók és sok csokit gyűjtsetek! – homlokon puszilt mindkettőnket majd elköszöntünk és kimentünk az utcára.

Doncaster egyik barátságos környékén laktunk ahol sok volt a gyerek. Az utca zsongott a gyerekzsivajtól. Gyorsan át is mentünk a kedves szomszéd nénihez. Amikor kinyílt az ajtó már kiáltottuk is:

 - Csokit vagy csínyt! – vidám mosollyal tartottuk a néni felé a kis bödönkéinket, aki elalélva azon, hogy milyen aranyosak vagyunk gyorsan rakott is egy pár darab csokit és cukorkát a tárolónkba.

Elköszöntünk és már mentünk is tovább.Az utca ünnepi díszekbe volt öltöztetve. Minden háznál legalább egy kifaragott sütőtök vigyorgott vissza ránk. Az egyik háznál amikor megnyomtuk a csengőt egy bagoly ugrott ki a mellettünk lévő postaládából. Ijedtemben majdnem Lou ölébe ugrottam de nem tettem meg végül. Összenéztünk és nevettünk egy jót. Itt is jó sok cukrot kaptunk. Reméltük, hogy lesz még egy pár ház ahol jól megtömik a kis tartóinkat. 

 - Csokit vagy csínyt! - visítottuk a nagyi házának az ajtajában.

 - Júj segítség! - mondta nevetve a mama majd ő is telerakta a kis tartóinkat. 

már éppen menni akartunk amikor a mama elővett egy gördeszkát az ajtó mellől és a kezembe adta. 

 - Egy kis plusz és hogy ne mindig e testvéredét piszkáld. - mondta mosolyogva majd elköszöntünk. 

Kimentünk az utcára és én egyből rá is álltam az újdonsült gördeszkámra. Imádtam suhanni az úton vele. Az alján egy vigyorgó sütőtök volt és egy fekete macska. 

 - Verseny a következő házig! - mondtam Lounak majd tova suhantam.

 - Héj ez így nem ér! - futott utánam nevetve. 

A sarkon egy fa volt amire egy pók szőtt óriási hálót a háztetőn pedig egy boszorkány lógatta a lábát. A sarkon túl lakott egy idős házaspár akikhez ha becsöngettünk halloween nélkül is adtak nekünk csokit. Hát még most mennyit adtak. Amikor odaértünk még csak félig voltak a tartóink. Amikor eljöttünk onnan már egy nagy bögre forrócsokival és sok, sok, sok cukorkával lettünk gazdagabbak. Egész este az utcát jártuk és sok poént sütöttünk el... mindennel kapcsolatban. Több osztálytársunkkal is találkoztunk akik úgy tettek mintha fel sem ismertek volna. Amikor kezdtek elfogyni az emberek az utcáról szépen lassan elkezdtünk hazafelé baktatni. Még becsöngettünk egy-két házhoz de semmi több. 

Már messziről látszódott az ajtó mellett virító a két megszólalásig hasonlító kifaragott tök. Mi csináltuk őket ki más. Amikor bementünk anyáék már aludtak. Gyorsan fölmentünk a szobánkba és kiborítottuk az ágyra a cukorkákat és csokikat. Megszámoltuk és nagy nevetésben törtünk ki amikor megállapítottuk, hogy ugyan annyi van mind kettőnknek teljesen véletlenül. Ekkor egy nagy koppanást hallottunk meg az ablakon. Ijedtemben le is estem az ágyról. Amikor rájöttünk, hogy mi volt az megállapítottuk, hogy teljesen felesleges volt megijedni, ugyan is csak a szomszéd macskája ugrott neki az ablak üvegnek. Gyorsan elraktuk a csokikat majd lemostuk a sminket. lefürödtünk majd átöltöztünk pizsibe és már irány is az ágy. Halloween éjjel minden megtörténhet. Még az is, hogy véletlenül ágyat cseréltünk és erre csak reggel az ébredés után jöttünk rá.

Chapter 7. Minden sínen van

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt amint látjátok egy szemszögváltással.

Nagyon fontosak lennének a kommentek főleg most,

 hogy így egy kicsit változtattam.

Nyugodjatok meg Lucy is vissza tér nem veszett el örökre :D

Jó olvasást kívánok: Luca

Louis

Ott álltam a reptéren és csak bámultam ugyan abba az irányba mint amerre Lucy eltűnt. Már most hiányzott. Hihetetlen, hogy ennyire összenőttünk. A hangosbemondó bemondta hogy fejezzék be a beszállást mert a gép perceken belül indul. Ugyan úgy álltam ott és közben egy könnycsepp gördült le az arcomon. Ekkor egy kéz fogta meg a vállamat mire gyorsan letöröltem a könnycseppet és elfordítottam a fejemet, hogy megnézzem ki az. Harry mosolygós arcát találtam magam mögött. Ott álltak mögötte a srácok is és mind engem néztek. Nem értettem, hogy miért aztán Liam megszólalt és minden megvilágosodott.

 - Mi mindig itt leszünk neked. - mondta és elmosolyodott majd mind a négyen megöleltek belőlem pedig kitört a sírás.

Ekkor egy repülő hangját hallottam meg mire kibontakoztam a srácok öleléséből és a nagy üveg fal felé fordultam. Egy repülő szállt fel és repült messze innen. Még egy pár percig ott álltunk amíg el nem tűnt majd összekarolva mentünk vissza. Nem volt annyira messze a szállás így gyalog mentünk. Niall, Zayn és Liam nagyon jól elbeszélgettek mi Harryvel pedig egy szót sem szóltunk a lakásig. Niall előkotorta a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Bementünk majd mindenki elfoglalta a szobáját. A három beszédes került egy szobába meg Harry és én. Bementem a szobába és felraktam a bőröndömet az ágyra majd kinyitottam. Előhalásztam a rajzfüzetemet majd a bőröndöt visszarakva az ágy alá leültem az ágyra és neki álltam rajzolni. A ceruzák az ágyamon hevertek így csak el kellett venni onnan. Már egy jó ideje rajzolgattam amikor kinyílt az ajtó. Bejött Harry majd leült mellém az ágyra.

 - Mit rajzolsz? - kérdezte miközben a rajzomat fürkészte.

 - Igazából nem tudom. Csak úgy rajzolgatok és majd csak lesz belőle valami. - Közben rápillantottam a lapomra és egy hatvanhatszor átrajzolt és kidíszített szív díszelgett rajta.

Úgy elvörösödtem, hogy azt sem tudtam mit csináljak, hogy ne vegye észre. Oldalra sandítottam és Harry zöld szemeivel találtam szemben magamat amik engem figyeltek. Gyorsan el is fordultam mire egy halk kuncogást hallatott. Már nem tudtam mit csinálni úgy, hogy előre csúsztam az ágyon, magam mögé tettem a füzetet és a ceruzákat majd lemásztam az ágyról és kimentem. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat. Amikor felnéztem a tükörbe elszörnyedtem. az arcomnak rák vörös színe volt. Gyorsan még megmostam egy párszor majd megtöröltem és kimentem a konyhába inni egy pohár vizet. A srácok nagyban beszélgettek és Harry is itt volt úgy, hogy vissza mentem elpakolni a szobába. Összeraktam a ceruzákat és visszaraktam a tolltartóba. Éppen össze akartam csukni a füzetet amikor egy kis feliratot találtam a jobb alsó sarkában piros színessel. "Aranyos vagy amikor elpirulsz. H" Erre már megint elvörösödtem. Nem értem miért, sosem szoktam elpirulni. Becsuktam a füzetet majd azt is elraktam. Mire végeztem elmúlt a pirosságom így kimentem és leültem Niall és Zayn mellé a kanapéra. Éppen azt beszélgették, hogy melyik videó játék a legjobb. Nem nagyon tudtam hozzászólni ugyan is nem szoktam ilyenekkel játszani.

 -Bocs srácok, hogy félbeszakítalak titeket de nekünk még egy közös név is kéne. - szólalt meg Zayn.

 - Igaz - helyeseltünk mind.

 - Legyen Niall és a krumplik - mondta a szöszi csillogó szemmel.

 - Na ez biztos, hogy nem lesz. - nevetett fel Zayn.

 - Akkor mi legyen? - méltatlankodott Niall.

 - One Direction. - mondta Harry miközben végig maga elé bámult.

 - Aha ez jó lesz - helyeselt mindenki kivéve engem.

 - Lou? - nézett a szemembe Harry

 - Ja igen, persze, ez tökéletes és nagyon találó - helyeseltem hirtelen mikor feleszméltem, hogy őt bámulom és nem a beszélgetésre figyelek.

 A srácok csak figyelték ahogy egymást bámuljuk majd megunták és befejezettnek tekintették a témát. Előhalásztam a telefonomat a zsebemből, hogy megnézzem hány óra van. 8:24-et mutatott. Felálltam a fotelról és bementem a szobába. Kinyitottam a bőröndömet majd kivettem egy tiszta alsót, a pizsi fölsőmet és a fürdőcuccomat. A cuccaimmal elvonultam a fürdőbe mert tudtam ha Zayn bemegy akkor én nem jutok be egyhamar. Leraktam a cuccaimat a szennyes tartóra, bezártam az ajtót majd levetkőztem. A tusfürdőm kíséretében beléptem a zuhanyzóba majd elhúztam a függönyét. Megnyitottam a csapot és kellemesen hűvösre állítottam a hőmérsékletét. Lefürödtem majd bevizeztem a hajamat, hogy egy kicsit tisztára mossam a gondolataimat. Annyi minden történt velem most egy pár nap alatt, hogy az hihetetlen. Elzártam a csapot és kiléptem a zuhanyzó előtti kis szőnyegre. Megtörölköztem és felvettem az alsómat meg a pólómat. Megmostam a fogamat majd a törölközővel a fejemen kivonultam a fürdőből. Bementem a szobánkba, lepakoltam, megdörgöltem még egyszer a fejemet majd kiterítettem a törölközőmet az egyetlen székre a szobában. Elővettem a laptopom és azzal az ölemben leültem az ágyamra. Felnyitottam a fedelét és bekapcsoltam. Felcsatlakoztam az X faktor ház WiFijére ami nekünk volt fenntartva. Megnyitottam a facebookot de semmi érdekes nem volt rajta. Benyomtam a YouTubeon egy kis zenét. Bejelentkeztem twitterre hátha ott találok valami érdekeset. Nagyban tekergettem lefelé és hallgattam a zenémet amikor kinyílt az ajtó és Harry egy szál boxeralsóban jött be. Amikor megláttam azt hittem elájulok. Enyhén kockás has és az egész összességében ellenállhatatlan volt. Gyorsan visszanéztem a képernyőre nehogy megint elpiruljak. Lerakta a cuccát és oda hajolt közvetlen az arcom mellé és a képernyőt nézte. A meleg lehelete csiklandozta a nyakamat amire felkuncogtam kicsit távolabb hajoltam és az említett testrészre raktam a kezemet.

 - Csikis vagy? - kérdezte Harry majd a laptopot kivette az ölemből ledöntött az ágyra majd kíméletlenül elkezdett csikizni mindenhol.

Én természetesen csak nevettem és visítottam, hogy "Elég!" de természetesen semmi eredménye nem volt. Mivel reflexből elakartam mászni a csikizés útjából így ugráltam konkrétan az ágyon. Fetrengtem a nevetéstől. Harry hogy ne tudjak elmászni ráült a csípőmre és kíméletlenül folytatta a támadást. Mivel ugyan úgy mozogtam volna tovább az ágyékunk összedörzsölődött mire egy apró nyögés hagyta el a számat. A kezemet egyből a számra tapasztottam mire Harry minden tettével felhagyott és csak engem nézett. Én mindenhova néztem csak rá nem. De egyszer csak valamiért ránéztem és a tekinteteink összekapcsolódtak. Odanyúlt és végig simított a kézfejemen majd levette a számról de egy pillanatra sem vette le a tekinteték a szemeimről. Közelebb hajolt, annyira közel hogy az orrunk már összeért. "Remélem te is ezt szeretnéd."  suttogta majd az ajkaimra tapadt. Annyira hirtelen jött hogy először csak ledermedtem. Amikor éreztem, hogy Harry azért mert én ilyen feszült vagyok el akar távolodni gyorsan felnyúltam és a szabad kezemmel a hajába túrtam így maradásra késztetve.Becsuktam a szemeim és szétnyitottam az ajkaimat. A nyelveink egyből találkoztak. Elengedte a csuklómat és ő is beletúrt a hajamba. Levegő hiány miatt elváltunk de nem túl messze, éppen csak annyira, hogy levegőt kapjunk. Én megint elvörösödtem a tettemre és mindenhova néztem csak a szemeibe nem.

 - Lou? Ennyire rossz volt? - kérdezte Harry mire a szemeibe néztem.

 - Jaj dehogy, csak... hát... - nem bírtam összerakni egy értelmes mondatot annyira zavarban voltam.

 - Mi az? - kérdezte félve.

 - Még sosem csináltam...hát...öhhm...fiúval - nyögtem ki végül és gyorsan elkaptam a tekintetemet.

 - Olyan aranyos vagy amikor elpirulsz de ezt mér tudod. - mondta és egy levakarhatatlan mosoly kúszott ki az arcára. - én meg még ennyire aranyos és ellenállhatatlan fiúval nem. - itt tartott egy kis hatásszünetet - Szeretnéd ha megismételnénk? Akkor már nem ez lenne az első.

 Nem mondtam semmit csak a kezemmel magamhoz húztam és újabb csókban forrtunk össze. Rövid volt de annál jobb. Elváltunk egymástól és csak néztük egymást. Már itt kiderült, hogy ki a dominánsabb. Ekkor kopogtak.

 - Srácok ha befejeztétek az enyelgést akkor kijöhettek vacsorázni. - Hallatszott Niall hangja az ajtó másik oldaláról. Még adott egy puszit az ajkaimra majd lemászott rólam. Fölültem kicsit megigazítottam a vizes hajamat majd én is leszálltam az ágyról. Harry addig felvett egy pólót és kimentünk a többiekhez akik már javában ettek. Leültünk a két szabad helyre amik egymás mellett voltak. Én csináltam magamnak egy májkrémes szendvicset majd elkezdtem nyammogni. A többiek nagyban beszélgettek majd Niall fordult felénk.

 - Ti amúgy mióta ismeritek egymás, hogy már így haladtok? - kérdezte kíváncsian mire én megint elvörösödtem és minél kisebbre húztam össze magamat.

 - A válogatás előtt a WC-n találkoztunk. - mondta Harry tök nyugodtan.

Én gyorsan felpattantam a tányéromat a mosogatóba tettem és a maradék kenyeret betömtem a számba.

 - Én elmentem aludni. Jó éjt srácok! - mondtam majd bementem a szobába.

magamra csuktam az ajtót és az ágyamhoz sétáltam. Bemásztam a jó meleg takaróm alá és még utoljára megnéztem a telefonom hátterét amit Lucyval együtt állítottunk be. Becsuktam a szememet és nagyon gyorsan el is nyomott az álom.

 - Ébresztő álomszuszék! - keltegetett kedvesen Harry reggel.

 - mmmm mi van? - kérgeztem morcosan és a hasamra fordultam.

 - Reggel - felelte Harry nevetve a saját poénján - kelj fel különben lekéssük a próbákat.

erre egyből kipattantak a szemeim és már ugrottam is. A pólóm a nyakamban volt az alvás után, a hajam össze vissza. Kiszereltem egy pólót a bőröndömből, egy fekete farmert és egy pár zoknit. Gyorsan mindet magamra rángattam majd körbe néztem a szobában végiggondolva, hogy mit kell még csinálnom. Harry felnevetett mire felé fordultam.

 - Mi olyan vicces? - kérdeztem úgy mint aki képes bármelyik pillanatban nekiállni a reggeli dolgainak ami éppen eszébe jut.

 - Az, hogy ilyen kis hirtelen vagy. - mondta de itt már csak mosolygott.

 - Idióta - mondtam nevetve és nekiugrottam összeborzolva a haját amit már olyan régen meg akartam tenni.

Lemásztam róla majd eszembe jutott, hogy mit nem csináltam még. Gyorsan előkerestem a fésűmet majd valami emberibb fazont csináltam a hajamnak. Erre Harry odajött és összekócolta ismét olyanra amilyen előtte volt. "Így jobb."  Mondta elégedetten majd leült az ágyára és csak engem nézett mint ha mozizna. Megráztam a fejemet így újra visszaállítottam a hajamat. Kimentem gyorsan fogat mostam majd leültem az egyik fotelba. Elővettem a telefonomat és felhívtam Lucyt ugyan is már nagyon hiányzott. Beszéltünk egy pár szót amiből kiderül, hogy most mennek berendezni a szobánkat. Remélem szép lesz. Ekkor Harry szaladt el mellettem be a fürdőbe a rajzfüzetemmel.

 - Harry add vissza a rajzfüzetemet!! Bocsi majd küldj képet a szobádról de most engedelmeddel visszaszerzem a rajz füzetemet. Szia! Harry ne..nyitsd..ki! - ordítottam mind hiába. Harry lenyúlta mi pedig leraktuk a telefont. Mire sikerült visszaszereznem mér az összes rajzomat áttanulmányozta. Végre sikerült mindegyikőnknek elkészülni így kimentünk a lakásból és becsuktuk az ajtót. A próbaterem a szomszédos épületben volt ami egy üveg folyosóval volt összekötve. Beléptünk a terembe és egy kedves énektanár fogadott minket. A terem narancssárga volt és az egyik oldala üveg volt. Egy csomó mikrofon és egy zongora is volt a teremben. Egy kis ismerkedéssel kezdtünk majd a lovak közé csaptunk: skáláztunk. Amikor ezzel végeztünk Megmondta, hogy mit fogunk énekelni. Natalie Imbruglia - Torn. Elmentünk ebédelni majd utána egyből mentünk is vissza a próbaterembe. Egész estig gyakoroltunk majd visszamentünk a szállásra. Berontottunk a lakásba majd én elővettem a laptopomat. Bekapcsoltam és amikor láttam, hogy Lucy aktív skypeon gyorsan felhívtam. Egyből fel is vette. A srácok mögöttem ordítottak mint a félbolond. Úgy, hogy nem sokat hallottam. Niall odaordított nekem, hogy szeretné megismerni Lucyt mire a többiek is helyeseltek. Ezt továbbítottam majd beláttuk, hogy ez így nem fog menni úgy, hogy leraktuk. Még beiktattunk a srácokkal egy párnacsatát majd egy vacsi után elmentünk aludni mert mind olyan fáradtak voltunk mit az állat. Én mentem alvás előtt először fürdeni úgy, hogy mire Harry bejött már félálomban voltam. Ő azt hitte már alszom. Oda jött, elsöpört egy kósza tincset a homlokomról majd egy puszit nyomott rá. "Jó éjszakát kis énekes" suttogta majd ő is lefeküdt. 

Nagyon jól aludtam aznap éjjel. Annyira mint még eddig talán soha.

Trailer

Sziasztok!
Bocsánat, hogy most nem egy újabb résszel érkezem de szólok hogy a menüben a T betűnél megtaláljátok a blog trélerjét. Remélem tetszeni fog nektek és a blogot is továbbra is olvasni fogjátok illetve jöttök még többen. Jó videónézést :)

Chapter 6. Berendezkedés

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam

de nagyon sok dolgom volt. Tudjátok nyaralások gólyanap. 

Remélem azért tetszeni fog nektek. 

Jó olvasást!

Luca

 - Jó reggelt Lucy! - jött be kereszt anyu a szobámba reggel.

Kihúzta a függönyöket majd elindult kifelé a szobából. Kómás fejjel és egy nyöszörgés kíséretében fordultam a hasamra és húztam a fejemre a takarót.

 - Nem akarok felkelni - mondtam bele a párnámba.

 - Pedig ma megyünk az IKEA-ba függönyt, meg ilyeneket venni neked. Kidíszítheted kedvedre a szobát - mondta vidáman.

Szépen lassan kikászálódtam az ágyból és elvonszoltam magamat  szekrényemig. Közben Kereszt anyu kiment egy Majd gyere le ha kész vagy! kíséretében. Előszedtem egy tiszta melltartót majd a pólóim között kezdtem el kutakodni. Végül egy fekete póló mellett döntöttem amin egy amőba játék volt. Még felvettem egy kissé szakadt aljú sötét farmer rövid gatyát is. Elvettem a mankókat amik a fal mellé voltak támasztva majd becsuktam a szekrényem ajtaját. Lementem a lépcsőn nagy nehezen és elmentem fogat mosni. Megfésültem a hajamat és egy kalapot is felvettem. Kész vagyok! Kiáltottam el magamat. Még gyorsan betuszkoltam a telefonom és fülesem a zsebembe majd felvettem a Converse-em. Kimentem a bejárati ajtón majd becsuktam magam mögött. Nem vártam fél percet és már nyílt is a garázsajtó. Elhúztam a kerítés kaput majd kigördült az autó a ház elé. Becsuktam a kaput majd bemásztam az autóba és már mentünk is.

 - Van valami szín elképzelésed a szobáddal kapcsolatban? - kérdezte kereszt anyu de egy pillanatra sem vette el a tekintetét az útról.

 - Láttam egy képet a Facebookon amin a fal fehér volt és neon rózsaszín, zöld, kék és sárga festék fröccsök voltak rajta.

 - Az megoldható. Akkor gondolom ehhez szeretnél színben passzoló dolgokat venni.

Bólintottam majd odanyúltam a rádióhoz és felcsavartam a hangerőt. Éppen egy olyan dal ment amit ismertem így elkezdtem énekelni. Annyira beleéltem magamat abba hogy végre valamit ismerek hogy észre sem vettem, hogy beszélnek hozzám. Amikor vége lett már rendesen hallottam és igazából nem is figyeltem a rádióra mert magyarul beszéltek benne. 

 - Nem értem te miért nem mentél az X-faktorba. Olyan jó hangod van. - mondta kereszt anyu.

 - Mert nem akartam a testvérem ellen küzdeni és neki nagyon szüksége volt egy kis önbizalomra. - mondtam és lesütöttem a szememet. 

Kínos csönd állt be közénk. Ekkor meghallottam az ismerős zeneszámot: megcsörrent a telefonom. Kihalásztam a zsebemből és a képernyőre pillantottam. Louis neve és képe villogott a képernyőn mire felvisítottam és már fel is vettem a telefont.

 - Louis! - visítottam bele a készülékbe. 

 - Ne ilyen hangosan! Tönkre teszed a hallásom. - mondta nevetve. - Milyen volt az út? Most mint csinálsz?

 - Az út egész jó volt csak hiányzott mellőlem egy ember... Khm - köszörültem meg a torkomat a célzásom megerősítése érdekében. - Amúgy megyek az IKEA-ba a szobánkat felszerelni. Na, de te mesélj! Mi van veletek? És ami még fontosabb mi van azzal a bizonyos Harry-vel?

 - Igazából az összes tök jó fej. Igaz, hogy Niall kizabálja az X-faktorosakat a vagyonukból, de amúgy tök jól elvagyunk. Zayn elég egoista, állandóan a haját igazgatja és meg ne tudd meddig pepecsel reggel a fürdőben. - Itt felnevetett hangosan és ahogy elképzeltem a négy srácot ahogy mindjárt bepisilve állnak a fürdő előtt és várják hogy kijöjjön Zayn, nekem is nevethetnékem támadt  - Amúgy Liam olyan, mint ha az apánk lenne ő az egyetlen normális köztünk. Ja és Harry.... Hát...ő...egy...Félisten!Hupsz... Ezt remélem nem hallotta. - Itt mind a ketten felkacagtunk. Nagyon jó volt hallani, hogy ilyen jó emberek közé került. - Amúgy állandóan vicceket olvas egy kis füzetből.

 - Örülök, hogy jól érzed magad. - Egy könnycsepp készült legurulni az arcomon de inkább visszatartottam. 

 - Biztos szép lesz a szobád neked mindig jobb ízlésed volt az ilyenhez. - Szinte láttam ahogy mosolyog miközben ezt mondja. 

 - Megjöttünk, úgyhogy mennem kell. Gondolom ti meg mentek próbálni. 

 - Igen. Harry add vissza a rajzfüzetemet!! Bocsi majd küldj képet a szobádról, de most engedelmeddel visszaszerzem a rajz füzetemet. Szia! Harry, ne nyisd ki! - megszakadt a vonal, lerakta.

 - Igen, szia - mondtam halkan. Majd elemeltem a készüléket a fülemtől és a zsebembe visszacsúsztattam.

Közben leparkoltunk az áruház parkolójában. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Az épület nagy volt kék és sárga színekkel lefestve. Tőlünk nem messze egy család szállt éppen ki az autóból. Apa, anya és két gyerek. Olyanok voltak. mint mi voltunk. Gyorsan elnéztem és elindultam a bejárat felé. Kereszt anya is beért, majd bementünk a nagy sárga forgó ajtón. Egyenesen előttünk volt egy nagy lépcső amin fölmentünk. Itt elmentünk jobbra, és egy csomó berendezett szoba fogadott. Rózsaszín, zöld, kék és még sok más színű. Mindegyik nagyon szép volt. A földre ragasztott nyilak mutatták, hogy merre kell menni, ami nagyon jó volt. Ahogy haladtunk a hálószobák, és egyéb helyiségek berendezései váltották egymást. Úgy a felénél lehettünk, amikor nagyon elkezdett fájni a lábam. Valószínűleg nem hiába hívják fekvő gipsznek ami rajtam van. Megálltunk egy kanapés résznél és leültünk. néztem az elhaladó embereket. Gyerekes családok, fiatal párok, egyedülállók. Minden volt itt. Amikor úgy éreztem, hogy már egy kicsit jobb fölálltunk és haladtunk tovább szép lassan. Amikor végigértünk a bemutató termeken egy nagy lépcső fogadott ami lefelé vezetett és mivel mindenki arra ment valahogy éreztem, hogy nekünk is arra kell. Lementünk, és egy hasonló részre értünk, mint fönt csak itt nem berendezett szobák voltak hanem az abban található berendezési tárgyak. Elvettünk egy sárga IKEA feliratú szatyrot és már indultunk is. nagyon jó cuccok voltak. A nagy nézelődés közben valamire felfigyeltem. Egy plüss sárgarépa. Gyorsan oda is mentem, majd a hónom alatt vele elindultam tovább, mint ha mi sem történt volna. Ahogy végigmentünk az áruházon mindenféle holmikat összeszedtünk. Lett egy átlátszó függönyöm, egy szivárványos ágynemű huzatom, és még sok más színes dolgom. Kifizettük az egészet majd még az áruház büféjében ettünk hotdogot, meg ittunk kólát. Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk a festékboltba. Megálltunk egy kis bolt előtt aminek a neve szivárvány színben pompázott. Bementünk a boltba és elmondta kereszt anyu, hogy mit szeretnénk. Legalábbis szerintem, ugyan is egy kukkot nem értettem. Végül is kaptunk négy ecsetet és a megfelelő színű neon festékeket. Még vettünk fóliát amit a földre és a tárgyakra rakunk, hogy ne legyenek festékesek. Elköszöntünk és visszaültünk a kocsiba. Hazamentünk ott pedig neki is álltam a festésnek. Kaptam olyan ruhát amit felvehettem hogy ne a rendes ruhám legyen festékes. Leterítettük a fóliával az ágyakat, a földet és a könyvespolcokat. Odaálltam a fal elé belemártottam az ecsetemet a zöld festékbe és már fröcsköltem is. Jó érzés volt. Ezt megcsináltam még egyszer, és még egyszer. aztán jött a többi festék. A végére nagyon jó lett a fal. A maradék festékből pedig kidekoráltam a gipszemet. Szép lett. Levettem a fóliát minden honnan és felhúztam az ágyakat. Lou ágyára ráraktam a sárgarépát amit vettünk ugyan is eléggé sárgarépa mániás. Az enyémen ott pihent a plüssmaci. A szekrényre ráraktam egy művirágot ami megtévesztésig hasonlított az eredetire.

Amikor végeztem Elégedetten ültem le az ágyamra. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem menyi az idő. Megrökönyödve láttam, hogy már fél hét van. Lementem kajáért a konyhába. Kinyitottam a hűtőt majd csináltam magamnak egy szendvicset. Tányérra és tálcára raktam majd fölmentem. Leültem az ágyamra elővettem a laptopomat és bekapcsoltam. Közben lefotóztam a szoba minden részletét és előkerestem a telefonom USB kábelét. Közben bekapcsolt a gépem. Az ölembe vettem a laptopom és bedugtam a telefonom kábelét. Lementettem a képeket a gépemre majd elküldtem Lounak Facebookon. Gyorsan megnéztem a twitterem és a skypeom is. Amikor már akartam kikapcsolni a skypeot jött egy bejövő videóhívásom..Louistól. Gyorsan felvettem és ordítozás fogadott. Alig hallottam a tesóm hangját. Ha jól láttam éppen egymást kergették, hogy miért azt nem tudom. Megpróbáltunk beszélni de beláttuk, hogy ilyen hangzavarban nem lehet úgy, hogy leraktuk és facebookon beszélgettünk egy kicsit. Megtudtam, hogy ugyan abban a lakásban vannak amiben mi voltunk és Lou és Harry van egy szobában illetve a többek a másikban. Ja, és, hogy a többiek is szeretnének megismerni, főleg Niall a szöszi. Megbeszéltük, hogy egyik nap majd Skypeolunk. Elköszöntünk mert még van egy csomó dolguk. Elővettem a fejhallgatómat, bedugtam a laptopba kerestem egy jó filmet és azt néztem egészen estig. Közben megettem a szendvicseket is amit levittem. Amikor vége lett a filmnek már tizenegy óra volt úgy, hogy a laptopomat kiraktam az éjjeliszekrényre én pedig átöltöztem és lefeküdtem aludni. 

Ezen az éjjelen nem voltak rémálmaim így olyan jól aludtam, hogy másnap reggel fél tizenegy előtt föl sem tudtam kelteni. 

Chapter 5. Az érkezés

Sziasztok! 

Ismét itt vagyok egy újabb résszel ez most elég hosszúra sikeredett

remélem tetszeni fog nektek. 

A kommenteknek nagyon örülnék vagy bármi nemű visszajelzésre a bloggal kapcsolatban.

Nem tudom hogy ki hallotta vagy ki nem de megjelent az 1D legújjabb száma a 

Drag Me Down. Ha még nem hallottátok akkol a linket megtaláljátok oldalt. 

Itt meg is tudjátok hallgatni online és le is tudjátok tölteni.

Minden esetre jó szórakozást kívánok a részhez.

Luca, Sári

Egy kedves női hangra ébredtem. Kinéztem az ablakon és már láttam is a Ferihegyi Repülőteret. Összeszedtem a cuccomat ami a környékemen volt majd bekapcsoltam a biztonsági övet. Pár percen belül már le is szálltunk. Kiléptem a repülőből és a csomagokat vettem célba. Amikor megtaláltam a sajátomat, elvettem, majd kimentem a váróterem közepére. Ott elővettem a telefonomat, hogy megnézzem hány óra. Amikor megnyomtam a feloldógombot Lou kedves arca villant fel. A képen a parkban vagyunk a gördeszkáinkkal a kezünkben. Ez akkor készült amikor a balesetem volt... Vagyis előtte. Ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. Körbenéztem és a keresztanyámat láttam meg aki felém sétált. Jó volt egy olyan mondatot hallani amit értek is.

 - Lucy. Szia! Jól repültél? Hol van Louis? - zúdította rám a kérdéseket miközben szokásához híven kiszorította belőlem a szuszt is.

 - Bejutott az X-faktorba - mondtam lehangoltan, mire elengedett. A szemembe nézett, majd megszorította a karomat biztatásképpen.

 - Menjünk megmutatom a szobádat, aztán meg az iskolát ahova járni fogsz.

Bólintottam és elindultunk.

  A kereszt szüleim egy Martonvásár nevű kisvárosban éltek. Beültünk a kocsiba, ami a repülőtér parkolójában állt, és elindultunk. Az úton végig kifelé néztem az ablakon. Az elsuhanó fák, a madarak, az autók minden Lou-ra és Anyuékra emlékeztetett. Fél óra alatt meg is érkeztünk. Megálltunk egy ház előtt. Volt egy emelete meg egy földszintje. Leállította a motort és kiszálltunk. Kivettem a csomagtartóból a bőröndömet, és elindultam a ház felé. Ekkor egy körülbelül tíz éves kislány ölelte át a derekamat és hangosan mondott valamit amit én nem értettem, ugyanis magyarul volt. Valószínűleg köszönhetett. Elengedett, majd elfutott. Utána fordultam és egy kedves nő nézett vissza rám. Ő volt a szomszéd néni, aki időnként vigyázott ránk amikor itt nyaraltunk. Rámosolyogtam majd bementem a házba. A bejárat mellett egy garázs volt de most azt nem használtuk. Kinyitottam az ajtót és egy kis előszobába léptem. Balra egy tükör volt a falon, jobbra pedig egy cipős szekrény volt, amin a kulcsokat tartották. Tovább mentem. Balra egy kicsit nagyobb tér volt. Innen nyílt a fürdő és a gardrób. Szemben egy lépcső volt, ami az emeletre vezetett. Leraktam a cuccaimat, és továbbindultam jobbra. Egy átjárón át a nappalival összenyitott étkezőbe jutottam. A nappaliban egy nagy tévé volt középen egy szőnyeg amin egy kávézó asztal volt. A szemben lévő falon a nappali részen ablakok az étkező részen pedig roskadásig megrakott könyvespolcok sorakoztak. Az asztal két oldalán egy-egy homokszínű kanapé helyezkedett el. Az étkezőben egy nagy étkező asztal volt körberakva székekkel. Innen nyílt balra (,az előszobával párhuzamosan) a konyha. Fehér szekrények és sötét barna pultok voltak benne. Amikor beléptem tőlem közvetlenül jobbra a sütő helyezkedett el, mellette pedig a tűzhely. A pultokkal egy kicsit leválasztva egy ajtó nyílt ki a kertre. Zöld fű, egy medence, virágok és egy nagy cseresznye fa gondoskodott a szép látványról. Visszafordultam az ajtóból, és továbbmentem egyenesen. Itt volt a spejz, amiből balra egy ajtó vezetett a garázsba. Szemben nagy polcok, jobbra pedig egy hűtő volt. Visszamentem az előszobába és megnéztem hogy melyik ajtó a gardrób és melyik a fürdő. A szemben lévő ajtót nyitottam ki először. Itt voltak a fogasok és a cipők. Kizárásos alapon a másik volt a fürdő de azért inkább megnéztem. Az ajtó túloldalán köntösök lógtak. Jobbra egy mosógép volt ami után a kád és fölötte a kazán. A kád végében helyezkedett el a csap. Az ajtóval szemben a túlsó falon volt a WC. Kihátráltam a helységből és felmentem az emeletre. A lépcső a végén elfordult és egy előtérben voltam. Elindultam előre. A folyosón pont szemben velem egy művészszoba volt elhelyezve. Benne festőcuccok és egy elektromos zongora. Ettől jobbra két szoba volt. Az egyik a kereszt szüleim hálója a másik meg a számítógépgép szoba. Ezzel szemben volt egy szoba, ami eddig csukva volt. Odamentem, és lenyomtam a kilincset. Az ajtó eltávolodott az eredeti helyzetétől jelezve, hogy ki lehet nyitni. Kitártam ész egy csupa fehér szoba tárult elém Balra a fal mellet volt egy ágy mi mellett egy kis éjjeliszekrény volt. Az ajtó mellett közvetlenül jobbra volt még egy ágy. Gondolom két személyre volt a szoba mert ugye úgy volt, hogy mind a ketten jövünk. A jobboldali ággyal szemben volt egy szintén fehér szekrény. A szoba végében egy íróasztal volt és a bal oldalán könyvespolc tele angol könyvekkel. Egy fénykép volt rajta. Egy kép amin Lou-val vidáman pancsolunk a Balatonban. Igazából csak a ruha miatt lehet megkülönböztetni minket de mindegy. Ahogy nézegettem a képet találtam még egyet. Ez már egy kicsit régebbi. Lou A gitárral a kezében elbűvölten pengeti a húrokat én pedig körmölök egy papírra. Régebben azzal szórakoztunk, hogy dalokat írtunk és azt előadtuk a szülőknek szomszédnéninek de legfőképpen magunknak. Nagyon jól szórakoztunk. Eszembe jutott, hogy vajon hol van az a gitár? Gyorsan körbefordultam a szobában és ott is volt mögöttem. Elvettem és alatta egy papír lapult. Egy dalszöveg volt és egy kotta. Leültem az ágyra az ölembe vettem a gitárt és megnéztem a papírokat. Ez volt a legelső ilyen dalunk amit együtt írtunk tizenegy évesek voltunk mindössze így elég rossz lett. Elkezdtem gitározni, azt amit a kottára lekörmöltünk, majd énekeltem hozzá a szöveget. Csak énekeltem és énekeltem. Megszűnt körülöttem a világ és ez így volt a legjobb. Eszembe jutott minden emlék, de nem hagytam abba. Hagytam hogy a könnyek, amiket az emlékek okoztak legördüljenek az arcomon. Amikor vége lett a dalnak tapsot hallottam az ajtó irányából. Odafordultam és megpillantottam keresztanyát. Csak mosolygott és tapsolt. Elfordítottam a fejemet, hogy letöröljem az arcomról a könnyeket.

 - De régen hallottam ezt a dalt - mondta, de hallatszott, hogy őt is meghatotta. - Gyere megmutatom az iskolát.

Bólintottam majd fölálltam az ágyról és leraktam a helyemre a gitárt meg a papírokat. Lementünk a lépcsőn, ki a házból. Beültünk az autóba, majd elindultunk. A ház egy domb tetején volt, aminek az alján helyezkedett el a sportpálya. Nyáron, ha nem a Balatonon voltunk, akkor gyakran jöttünk ki ide focizni. Elhajtottunk a sportpálya mellett majd elfordultunk jobbra, és kiértünk a főútra. Itt balra mentünk. Még mentünk egy kicsit és már oda is értünk. Egy nagy sárga épület volt. A bejárat fölött pedig egy felirat állt. Szent Erzsébet Két Tannyelvű Gimnázium. Beléptünk az ajtón és egy nagy aulába értünk. Balra volt egy büfé ami mellett meg egy eltolható fa fal húzódott. Szemben velünk egy kőlépcső volt ami három részre volt osztva. Elindultunk fel rajta és amikor az elsőn felértünk megláttam, hogy a túloldalon van a tornaterem, és jobbra még van egy folyosó, tele termekkel. Elfordultunk jobbra fel és amikor ezen a lépcsőszakaszon is felértünk kétfelé vált a lépcső balra, ha mentünk volna ugyan olyan folyosón találtuk volna magunkat, mint ami lent volt. Mi viszont jobbra mentünk. Egy kisebb folyosón voltunk aminek a végén egy tejüveges ajtó volt, tőle közvetlen balra pedig egy másik ajtó. Bekopogott Keresztanyu mire kinyitották az ajtót.  Egy nő lépett ki rajta, aki szerintem az igazgató lehetett. Valamit beszéltek, majd behívtak minket. Leültettek minket az igazgatói irodában majd papírokat kezdtek aláírogatni.

 - Mehetünk ha nem szeretnél körülnézni, vagy ilyenek. A 12. b Osztály lesz a tiéd és majd első nap bemutatnak az osztálytársaidnak. - magyarázta.

 - Rendben menjünk. - bólintottam és fölálltam. - Viszlát! - mondtam az igazgatónak. Ez volt az egyetlen magyar szó, amit tudtam.

Kimentünk a tanáriból majd az iskolából is. Visszaültünk az autóba, és hazamentünk. Fölvittem a cuccaimat, majd kipakoltam. Még egy kicsit nyekergettem a gitárt majd lefeküdtem aludni.

  Az új környezet nem változtatott meg. Újabb rémálmok gyötörtek éjjel. Nem bírtam. Az éjszaka nagyobb részét ébren töltöttem, miközben a telefonom képernyőjét bámultam. Már semmi sem lesz a régi.

Chapter 4. Beválogatás

Sziasztok!
Nem szoktam a részek előtt semmit sem írni de most igen mert különleges nap van.

Nagyon boldog 5. szülinapot szeretnék kívánni a(z) One Directionnak.

Remélem még sok évig együtt lesznek és énekelnek nekünk.

Ami pedig a részt illeti. Megpróbáltam valamilyen szinten felidézni még az x faktor idejét. 

Nem tudom, hogy mennyire sikerült de remélem tetszeni fog nektek a rész. 

Jó olvasást kívánunk: Luca, Sári

 Egész héten nem csináltunk semmi érdemlegeset, csak azt ami az élethez szükséges: ettük, aludtunk, fürödtünk, WC-re jártunk. Még csak nem is beszélgettünk...

2010. Július. 13. 8:22

Megszólalt Lou ébresztője. Nyivákolva felkeltünk mert tudtuk, hogy  muszáj.

 - Milyen nap van? - kérdeztem miközben belefúrtam az arcomat a párnámba.

 - Szombat. A válogatás vége. Remélem.... Nem tudom mit reméljek. - mondta és lehajtotta a fejét. - Fel kell kelnünk mert egy óra múlva a színpadon kell lennem.

 - Oké - válaszoltam és kikeltem az ágyból. 

Odamentem a szekrényhez és kivettem a bőröndömből egy bőrszoknyát és egy fehér ujjatlant amin egy citrom volt. Felvettem majd a Converse cipőmet is. Kimentünk a konyhába és ettünk egy szendvicset. összeraktuk a széthagyott cuccainkat, elvégeztük a reggeli teendőinket majd megállapítottuk hogy menni kell. Kimentünk a lépcsőházba majd bezártuk az ajtót. Lementünk a lépcsőn majd kiértünk az utcára. Csak egy házzal volt arrébb az X-faktor székháza úgy hogy odasétáltunk. Amikor odaértünk az ajtóba már voltak ott egy jó páran. Beljebb mentünk majd megálltunk. Vártunk ahogy a többiek is. Egyszer csak egy srác jött oda hangosan köszönve nekünk. Amikor ránéztem egyből felismertem hogy ki az. Harry! Széles vigyora egyből felvidította mind a kettőnket. Szóba elegyedtünk. Nagyon kedves srác és nem vagyok elfogult de tuti nem hetero. Szerintem bejön neki a tesóm.

 - Mi történt a lábaddal? - kérdezte Harry, amikor rápillantott a gipszemre.

 - Gördeszkáztam és ráestem egy beton lépcső élére - Elhúztam a számat az emlék hatására.

 - Ú és mikor szedik le a gipszet?

 - Két hét múlva cserélik le a járóra... Jézusom Lou hogy fogják kicserélni a gipszemet ha elköltözök? - hasított a tudatomba.  

 - Bemész a kórházba a kereszt szüleinkkel. Magyarország civilizált hely, csak van ott egy kórház is - vont vállat, és egy puszit nyomott a homlokomra.

 - Nagyon vicces - tettettem a sértődöttet, de látszott rajtam, hogy belül mosolygok.

 - Öhm nem akarlak zavarni titeket de be kéne mennünk a színpadra - szólt közbe Harry.

 - Oké. - mondtuk egyszerre Louval majd elindultunk.

Amikor a színfalak mögé értünk én megálltam és megöleltem a testvéremet. Sok sikert kívántam nekik, majd kivonultak. Felnéztem a falon lévő kivetítőre majd megkerestem a tesómat. Harry mellé állt. Egy pillanatra mintha megfogták volna egymás kezét de nem láttam rendesem mert elkapták a kamerát és a mentorokat mutatták. Elmondták a bevezetőszöveget és jött az idegtépő zene. Elkezdték sorolni a neveket. Eric Smiths, Alex Green, Frank Brown, Hiram Bane, Dan White, Brian Taylor, Gregory Spencer. Ők jutottak tovább. Lou ott maradt a színpadon. Ekkor elkezdtek megint neveket sorolni. Liam Payn, Niall Horan, Harry Styles, Zayn Malik, Louis Tomlinson. Amikor meghallottam a testvérem nevét egy pillanatra megállta bennem az ütő. A többieket hazaküldték a színpadról. Elkezdett Simon beszélni az öt sráchoz majd felajánlott nekik egy óriási lehetőséget. Maradt egy hely a csoportok kategóriában és együtt egy csapatként tovább juthatnak. Egyből rávágták hogy igen és olyan boldogok voltak mint még soha eddig. Egy hirtelen mozdulattal Lou Harry nyakába ugrott. Harry cipelte egy kicsit a színpadon majd lerakta. Lejöttek mind az öten a színpadról. Elszaladtak mellettem csak Lou állt meg. A rám nézett és láttam hogy könnyek gyülekeznek a szemében. Szorosan átölelt és ennyit suttogott: Sajnálom! Nem akartam elengedni mert tudtam, hogy akkor évekre engedem el nem csak percekre. A könnyek az én szememben is utat törtek maguknak és csak folytak le az arcomon.

 - Nem akarlak itt hagyni... De azt sem akarom, hogy ne teljesüljön az álmod. - itt már a sírástól alig tudtam beszélni.

Lou eltolt magától és a szemembe nézett. Mosolygott majd benyúlt a hónom alá és együtt kimentünk az előtérbe. Letöröltük a könnyeinket majd kiléptünk a sötét folyosóról a fényre. Mind a 4 srác ott állt és a szüleivel beszélgetett. Megálltunk ott és csak néztük. Borzasztó volt, hogy mi már ezt nem tehetjük meg. Elkezdtünk kifelé indulni mire négyük közül a szöszi elénk ugrott.

 - Sziasztok! Niall vagyok! - mutatkozott be barátságosan és a kezét nyújtotta. 

 - Én Louis! - mutatkozott be a tesóm és megrázta a kezét. - Ő pedig az ikertesóm Lucy - mutatott rám.

 - Szia! - köszöntem neki barátságosan. 

 - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy mi lenne akkor ha még így öten összeülnénk beszélgetni kicsit megismerni egymást. - mondta Niall miközben a mosoly le sem hervadt róla egy pillanatra sem

 - Ez nagyon jó ötlet - mondta Louis - megadjam a teló számomat, hogy elérjetek? - kérdezte

 - Aha az jó lenne.

Telefonszámot cseréltek majd elköszöntünk. Visszamentünk a lakásba és Lou felhívta a gyámügyes nőt. Azt mondta, hogy most azonnal menjek ki a repülőtérre mert el kell érnem a gépet. Összeszedtem a cuccomat és kimentünk a ház elé. Hívtunk egy taxit majd elmentünk a reptérre. Még a múlt héten megkaptuk a repülőjegyeket így már csak a biztonsági ellenőrzésen A bőröndömet leadtam mert mindjárt indult a gépem. Megöleltem a tesómat majd elbúcsúztam tőle. Leraktam a kézi poggyászom a futószalagra majd átsétáltam a fémdetektoros kapun. Elvettem a táskámat majd még visszafordultam. Lou még mindig ott állt ahol hagytam. Integettem és egy műmosolyt erőltettem az arcomra, hogy ne szomorúan búcsúzzunk el. Elfordultam és bementem a 4-es kapun ami a gépemhez vezetett. Felszálltam a gépre majd elfoglaltam a helyemet. Kibámultam az ablakon és vártam, hogy felszálljunk. Egyszer csak egy kedves női hang szólalt meg. Köszöntjük kedves utasainkat! Kérjük csatolják be a biztonsági öveiket, megkezdjük a felszállást. Kellemes utazást kívánunk! Becsatoltam az övemet majd már perc múlva felszállt a gépem. Csak néztem ki az ablakon és néztem ahogy eltávolodom mindentől amit eddig ismertem.

  Felértünk a felhők fölé egy darabig néztem ahogy a felhők felett suhanunk majd elnyomott az álom.

Chapter 3. Rózsaszín felleg

  Egy tágas előszoba tárult a szemünk elé. Sárgára festett falak és egy tükör, ami alatt egy cipős szekrény helyezkedett el. Amikor beléptünk egy narancssárga, fehér, citromsárga kockás szőnyegre léptünk rá. Nagyon ízléses volt. Előremenet jobbra egy ajtó helyezkedett el amit ha kinyitottam egy kékes-fehéres színű fürdőszobát pillanthattam meg. Az ajtóval szemben egy átjáró volt amin túl a konyha. Barna, fa konyhaszekrények és fehér lapos konyhapultokkal volt bebútorozva. Volt benne még egy mosogató, egy mosogató gép és természetesen hűtőszekrény is. Hogy ha az előszobai folyosón továbbhaladtam előre akkor a nappaliban találtam magamat. A szemben lévő fala tiszta üveg, a padlót világos barna parketta fedte. Az ablak előtt volt egy nagy képernyős TV ami előtt egy krémszínű bolyhos szőnyegen egy üveg felülettel ellátott asztal pihent. A kényelemért egy homokszínű kanapé és két szintén homokszínű fotel gondoskodott. Az asztalon volt egy váza amiben egy szál fehér szegfű várt minket. A nappali bal oldalán két ajtó volt. Mind kettő egy-egy hálószobába vezetett. Az egyik szobában két ágy volt míg a másikban három. A bal oldali ajtó mögött található szobába ha beléptünk a szoba kék oldalán voltak egy-egy ágy. A falak fehérek voltak és látszott rajtuk, hogy nem rég lettek lefestve. Valószínűleg az itt lakó X-faktorosok alkotnak a falakra. A két ágy között egy szintén fehér szőnyeg volt. A fejrészeknél mindegyiknek volt egy éjjeliszekrénye. Az ajtó jobbra nyílt így a baloldalon az ágy és a fal között volt két szekrény. A másik másik szoba csak annyiban tért el ettől, hogy három szekrény volt benne és az egyik ágy emeletes volt.
  A srác odaadta Lounak a kulcsokat majd elköszönt és elment. Bementünk és elkezdtük felfedezni a lakást. Amikor mindent jól megnéztünk becuccoltunk a kétszemélyes hálóba. A két dobozt az éjjeli szekrényekre raktuk míg a bőröndöket a szekrénybe. Nem akartunk kipakolni. Lou kinyitotta a bőröndjét és kivette belőle a rajzfüzetét meg a ceruzákat. Kiment a nappaliba és befészkelte magát az egyik fotelba majd alkotni kezdett. Én kimentem a konyhába. Mintha említette volna a csávó, hogy van néhány cucc a hűtőben így úgy döntöttem megnézem mi az. Kinyitottam a hűtő ajtaját majd elkezdtem kielemezni hogy mik is vannak benne. Találtam egy pár szalámit, egy kocka vajat, egy doboz tejet, egy kocka sajtot és néhány tojást. A kenyértartóban volt egy kenyér és az egyik szekrényben találtam fűszereket meg olajat. Úgy döntöttem csinálok két omlettet. Elő is vettem a sajtot, a tejet és a tojást a hűtőből. Előkaptam egy tálat, amiben összekevertem a tojást és a tejet egy villával, majd reszeltem bele egy kis sajtot és megsóztam. Egy serpenyőt raktam a tűzre amibe raktam egy kis olajat majd beleöntöttem a keverék felét. Amikor megsült kiraktam egy tányérra majd a másik felét is megsütöttem és tálaltam. Az egyikbe azt a villát raktam amivel felvertem a tojást a másikba pedig egy újat. Megfogtam az egyiket és kibicegtem vele a nappaliba. Leraktam az asztalra, majd visszamentem a másikért is. A tányérommal a kezemben leültem a kanapéra mivel láttam hogy Lounak föl sem tűnt, hogy élek a mankómmal kicsit megpiszkáltam.
 - Lou! Csináltam vacsit - szóltam neki mire abba hagyta a rajzolást és rám nézett majd az asztalra.
 - Köszönöm nagyon rendes vagy - mondta majd becsukta a rajzfüzetét és lerakta az asztalra.
Felvette a tányért, az ölébe vette majd jóízűen enni kezdett. Nem csoda, hogy éhes volt hiszen ma még nem ettünk semmit.
 - Megnézhetem a rajzódat? - kérdeztem és reménykedve néztem rá.
 - Persze - motyogta két falat között. - Nagyon finom lett. - mondta és rákoncentrált a következő falatra.
Leraktam a kajámat az asztalra majd elvettem a füzetet és kinyitottam. Általában embereket rajzol de ez most megdöbbentett. Egy rózsa ami át van szúrva egy tőrrel. Nem értettem miért rajzolt ilyet. Tudtommal nem szerelmes senkibe és ilyeneket akkor szoktak rajzolni amikor azok.
 - Te szerelmes vagy? - kérdeztem, mert nem bírtam ki, hogy ezt ne tegyem meg.
Egy pillanatra abbahagyta az evést és csak nézte a tányért. Látszott rajta, hogy eszébe jutott az a valaki mert teljesen elvörösödött.
 - Nem biztos, de elég valószínűleg igen. - a mondat végét szinte elharapta ugyan is olyan gyorsan kapott be egy falatot, hogy észre ne vegyem, hogy vörös.
 - És fiú vagy lány a szerencsés aki megnyerte az én tesókám szívét? - Érdekelt nagyon hogy ki az és hol találkozott vele mert mióta három éve az utolsó barátja dobta még csak rá sem nézett senkire. Még lányra sem nem hogy fiúra. Hát nehéz az élete annak aki biszex.
 - Fiú - kaptam a választ.
 - És hol találkoztatok? - Ez már egyre érdekesebb.
 - Az X-faktor mosdójában - Na ez most kifejezetten megdöbbentett.
 - És hogy? - érdeklődtem tovább miközben följebb helyezkedtem a kanapén és lecseréltem a füzetet a kajámra.
 - Hát ő jött kifelé én meg be és majdnem nekimentem. Én köszöntem ő meg csak egy "oops"-ot tudott kinyögni.
 - Ez de cuki! - Már majdnem visítottam. - Na, de mesélsz is róla vagy harapó fogóval kell kihúznom belőled mindent?
 - Mesélek, nyugi. Szóval göndör haja volt és zöld szemei. Vékony alakja, viszont vagy öt tíz centivel magasabb volt nálam. Miután megtörtént a majdnem ütközés beengedett majd szóba elegyedtünk. - itt már csillogó szemmel figyeltem rá mint az öt évesek az esti mesére - Megtudtam hogy Harry-nek hívják és, hogy tizentöt éves. Itt elköszönt, sok szerencsét kívánt, majd megbeszéltünk, hogy egy hét múlva találkozunk a színpadon, és kiment.
 - Jézusom ez ultra cuki - már visítottam tényleg
 - Nyugi, nyugi - próbált csitítani több kevesebb sikerrel. - elég valószínűleg úgy sem lesz semmi ,mert tuti hetero a srác.
 - Ne legyél ennyire biztos ebben. - rákacsintottam majd ásítottam egyet. - ideje lenne aludni -mondtam majd fölálltam és a két tányér társaságában kibicegtem a konyhába.
Ott elmosogattam majd visszamentem a nappaliba. Addigra Lou már lefürdött és ismét a pizsamájában fogadott.
 - Gyere segítek - mondta és feljebb emelte a kezében a pizsamámat meg a nesszeszerem.
Elindultunk a fürdőbe először én mentem be majd ő is és becsukta maga után az ajtót. Mivel nem volt zacskónk így jobban kellett vigyáznunk. Levetkőztem, felkötöttem a hajamat majd bemásztam a zuhanyzóba. Szerencsére ugyan úgy függönyös volt mint otthon. Lou megfogta a kezem majd beadta a tusfürdőm. Lezuhanyoztam kimásztam és gyorsan megtöröltem a lábam gipszhez legközelebb eső részét majd a testem többi részét is. Felvettem a pizsamámat én is majd fogat mostam és elpakoltam. A törülközőmet kiterítettem a szárítóra majd együtt bementünk a szobába. Mivel már a jó tündér megágyazott befeküdtünk az ágyba, jó éjt kívántunk egymásnak majd elaludtunk.
  A rémálmok még mindig nem tudtak nyugodni csak, hogy ma éjjel keveredtek a szerelmes álmokkal. Elég nyugtalan éjszakám volt megint.