Chapter 4. Beválogatás

Sziasztok!
Nem szoktam a részek előtt semmit sem írni de most igen mert különleges nap van.

Nagyon boldog 5. szülinapot szeretnék kívánni a(z) One Directionnak.

Remélem még sok évig együtt lesznek és énekelnek nekünk.

Ami pedig a részt illeti. Megpróbáltam valamilyen szinten felidézni még az x faktor idejét. 

Nem tudom, hogy mennyire sikerült de remélem tetszeni fog nektek a rész. 

Jó olvasást kívánunk: Luca, Sári

 Egész héten nem csináltunk semmi érdemlegeset, csak azt ami az élethez szükséges: ettük, aludtunk, fürödtünk, WC-re jártunk. Még csak nem is beszélgettünk...

2010. Július. 13. 8:22

Megszólalt Lou ébresztője. Nyivákolva felkeltünk mert tudtuk, hogy  muszáj.

 - Milyen nap van? - kérdeztem miközben belefúrtam az arcomat a párnámba.

 - Szombat. A válogatás vége. Remélem.... Nem tudom mit reméljek. - mondta és lehajtotta a fejét. - Fel kell kelnünk mert egy óra múlva a színpadon kell lennem.

 - Oké - válaszoltam és kikeltem az ágyból. 

Odamentem a szekrényhez és kivettem a bőröndömből egy bőrszoknyát és egy fehér ujjatlant amin egy citrom volt. Felvettem majd a Converse cipőmet is. Kimentünk a konyhába és ettünk egy szendvicset. összeraktuk a széthagyott cuccainkat, elvégeztük a reggeli teendőinket majd megállapítottuk hogy menni kell. Kimentünk a lépcsőházba majd bezártuk az ajtót. Lementünk a lépcsőn majd kiértünk az utcára. Csak egy házzal volt arrébb az X-faktor székháza úgy hogy odasétáltunk. Amikor odaértünk az ajtóba már voltak ott egy jó páran. Beljebb mentünk majd megálltunk. Vártunk ahogy a többiek is. Egyszer csak egy srác jött oda hangosan köszönve nekünk. Amikor ránéztem egyből felismertem hogy ki az. Harry! Széles vigyora egyből felvidította mind a kettőnket. Szóba elegyedtünk. Nagyon kedves srác és nem vagyok elfogult de tuti nem hetero. Szerintem bejön neki a tesóm.

 - Mi történt a lábaddal? - kérdezte Harry, amikor rápillantott a gipszemre.

 - Gördeszkáztam és ráestem egy beton lépcső élére - Elhúztam a számat az emlék hatására.

 - Ú és mikor szedik le a gipszet?

 - Két hét múlva cserélik le a járóra... Jézusom Lou hogy fogják kicserélni a gipszemet ha elköltözök? - hasított a tudatomba.  

 - Bemész a kórházba a kereszt szüleinkkel. Magyarország civilizált hely, csak van ott egy kórház is - vont vállat, és egy puszit nyomott a homlokomra.

 - Nagyon vicces - tettettem a sértődöttet, de látszott rajtam, hogy belül mosolygok.

 - Öhm nem akarlak zavarni titeket de be kéne mennünk a színpadra - szólt közbe Harry.

 - Oké. - mondtuk egyszerre Louval majd elindultunk.

Amikor a színfalak mögé értünk én megálltam és megöleltem a testvéremet. Sok sikert kívántam nekik, majd kivonultak. Felnéztem a falon lévő kivetítőre majd megkerestem a tesómat. Harry mellé állt. Egy pillanatra mintha megfogták volna egymás kezét de nem láttam rendesem mert elkapták a kamerát és a mentorokat mutatták. Elmondták a bevezetőszöveget és jött az idegtépő zene. Elkezdték sorolni a neveket. Eric Smiths, Alex Green, Frank Brown, Hiram Bane, Dan White, Brian Taylor, Gregory Spencer. Ők jutottak tovább. Lou ott maradt a színpadon. Ekkor elkezdtek megint neveket sorolni. Liam Payn, Niall Horan, Harry Styles, Zayn Malik, Louis Tomlinson. Amikor meghallottam a testvérem nevét egy pillanatra megállta bennem az ütő. A többieket hazaküldték a színpadról. Elkezdett Simon beszélni az öt sráchoz majd felajánlott nekik egy óriási lehetőséget. Maradt egy hely a csoportok kategóriában és együtt egy csapatként tovább juthatnak. Egyből rávágták hogy igen és olyan boldogok voltak mint még soha eddig. Egy hirtelen mozdulattal Lou Harry nyakába ugrott. Harry cipelte egy kicsit a színpadon majd lerakta. Lejöttek mind az öten a színpadról. Elszaladtak mellettem csak Lou állt meg. A rám nézett és láttam hogy könnyek gyülekeznek a szemében. Szorosan átölelt és ennyit suttogott: Sajnálom! Nem akartam elengedni mert tudtam, hogy akkor évekre engedem el nem csak percekre. A könnyek az én szememben is utat törtek maguknak és csak folytak le az arcomon.

 - Nem akarlak itt hagyni... De azt sem akarom, hogy ne teljesüljön az álmod. - itt már a sírástól alig tudtam beszélni.

Lou eltolt magától és a szemembe nézett. Mosolygott majd benyúlt a hónom alá és együtt kimentünk az előtérbe. Letöröltük a könnyeinket majd kiléptünk a sötét folyosóról a fényre. Mind a 4 srác ott állt és a szüleivel beszélgetett. Megálltunk ott és csak néztük. Borzasztó volt, hogy mi már ezt nem tehetjük meg. Elkezdtünk kifelé indulni mire négyük közül a szöszi elénk ugrott.

 - Sziasztok! Niall vagyok! - mutatkozott be barátságosan és a kezét nyújtotta. 

 - Én Louis! - mutatkozott be a tesóm és megrázta a kezét. - Ő pedig az ikertesóm Lucy - mutatott rám.

 - Szia! - köszöntem neki barátságosan. 

 - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy mi lenne akkor ha még így öten összeülnénk beszélgetni kicsit megismerni egymást. - mondta Niall miközben a mosoly le sem hervadt róla egy pillanatra sem

 - Ez nagyon jó ötlet - mondta Louis - megadjam a teló számomat, hogy elérjetek? - kérdezte

 - Aha az jó lenne.

Telefonszámot cseréltek majd elköszöntünk. Visszamentünk a lakásba és Lou felhívta a gyámügyes nőt. Azt mondta, hogy most azonnal menjek ki a repülőtérre mert el kell érnem a gépet. Összeszedtem a cuccomat és kimentünk a ház elé. Hívtunk egy taxit majd elmentünk a reptérre. Még a múlt héten megkaptuk a repülőjegyeket így már csak a biztonsági ellenőrzésen A bőröndömet leadtam mert mindjárt indult a gépem. Megöleltem a tesómat majd elbúcsúztam tőle. Leraktam a kézi poggyászom a futószalagra majd átsétáltam a fémdetektoros kapun. Elvettem a táskámat majd még visszafordultam. Lou még mindig ott állt ahol hagytam. Integettem és egy műmosolyt erőltettem az arcomra, hogy ne szomorúan búcsúzzunk el. Elfordultam és bementem a 4-es kapun ami a gépemhez vezetett. Felszálltam a gépre majd elfoglaltam a helyemet. Kibámultam az ablakon és vártam, hogy felszálljunk. Egyszer csak egy kedves női hang szólalt meg. Köszöntjük kedves utasainkat! Kérjük csatolják be a biztonsági öveiket, megkezdjük a felszállást. Kellemes utazást kívánunk! Becsatoltam az övemet majd már perc múlva felszállt a gépem. Csak néztem ki az ablakon és néztem ahogy eltávolodom mindentől amit eddig ismertem.

  Felértünk a felhők fölé egy darabig néztem ahogy a felhők felett suhanunk majd elnyomott az álom.