Chapter 5. Az érkezés

Sziasztok! 

Ismét itt vagyok egy újabb résszel ez most elég hosszúra sikeredett

remélem tetszeni fog nektek. 

A kommenteknek nagyon örülnék vagy bármi nemű visszajelzésre a bloggal kapcsolatban.

Nem tudom hogy ki hallotta vagy ki nem de megjelent az 1D legújjabb száma a 

Drag Me Down. Ha még nem hallottátok akkol a linket megtaláljátok oldalt. 

Itt meg is tudjátok hallgatni online és le is tudjátok tölteni.

Minden esetre jó szórakozást kívánok a részhez.

Luca, Sári

Egy kedves női hangra ébredtem. Kinéztem az ablakon és már láttam is a Ferihegyi Repülőteret. Összeszedtem a cuccomat ami a környékemen volt majd bekapcsoltam a biztonsági övet. Pár percen belül már le is szálltunk. Kiléptem a repülőből és a csomagokat vettem célba. Amikor megtaláltam a sajátomat, elvettem, majd kimentem a váróterem közepére. Ott elővettem a telefonomat, hogy megnézzem hány óra. Amikor megnyomtam a feloldógombot Lou kedves arca villant fel. A képen a parkban vagyunk a gördeszkáinkkal a kezünkben. Ez akkor készült amikor a balesetem volt... Vagyis előtte. Ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. Körbenéztem és a keresztanyámat láttam meg aki felém sétált. Jó volt egy olyan mondatot hallani amit értek is.

 - Lucy. Szia! Jól repültél? Hol van Louis? - zúdította rám a kérdéseket miközben szokásához híven kiszorította belőlem a szuszt is.

 - Bejutott az X-faktorba - mondtam lehangoltan, mire elengedett. A szemembe nézett, majd megszorította a karomat biztatásképpen.

 - Menjünk megmutatom a szobádat, aztán meg az iskolát ahova járni fogsz.

Bólintottam és elindultunk.

  A kereszt szüleim egy Martonvásár nevű kisvárosban éltek. Beültünk a kocsiba, ami a repülőtér parkolójában állt, és elindultunk. Az úton végig kifelé néztem az ablakon. Az elsuhanó fák, a madarak, az autók minden Lou-ra és Anyuékra emlékeztetett. Fél óra alatt meg is érkeztünk. Megálltunk egy ház előtt. Volt egy emelete meg egy földszintje. Leállította a motort és kiszálltunk. Kivettem a csomagtartóból a bőröndömet, és elindultam a ház felé. Ekkor egy körülbelül tíz éves kislány ölelte át a derekamat és hangosan mondott valamit amit én nem értettem, ugyanis magyarul volt. Valószínűleg köszönhetett. Elengedett, majd elfutott. Utána fordultam és egy kedves nő nézett vissza rám. Ő volt a szomszéd néni, aki időnként vigyázott ránk amikor itt nyaraltunk. Rámosolyogtam majd bementem a házba. A bejárat mellett egy garázs volt de most azt nem használtuk. Kinyitottam az ajtót és egy kis előszobába léptem. Balra egy tükör volt a falon, jobbra pedig egy cipős szekrény volt, amin a kulcsokat tartották. Tovább mentem. Balra egy kicsit nagyobb tér volt. Innen nyílt a fürdő és a gardrób. Szemben egy lépcső volt, ami az emeletre vezetett. Leraktam a cuccaimat, és továbbindultam jobbra. Egy átjárón át a nappalival összenyitott étkezőbe jutottam. A nappaliban egy nagy tévé volt középen egy szőnyeg amin egy kávézó asztal volt. A szemben lévő falon a nappali részen ablakok az étkező részen pedig roskadásig megrakott könyvespolcok sorakoztak. Az asztal két oldalán egy-egy homokszínű kanapé helyezkedett el. Az étkezőben egy nagy étkező asztal volt körberakva székekkel. Innen nyílt balra (,az előszobával párhuzamosan) a konyha. Fehér szekrények és sötét barna pultok voltak benne. Amikor beléptem tőlem közvetlenül jobbra a sütő helyezkedett el, mellette pedig a tűzhely. A pultokkal egy kicsit leválasztva egy ajtó nyílt ki a kertre. Zöld fű, egy medence, virágok és egy nagy cseresznye fa gondoskodott a szép látványról. Visszafordultam az ajtóból, és továbbmentem egyenesen. Itt volt a spejz, amiből balra egy ajtó vezetett a garázsba. Szemben nagy polcok, jobbra pedig egy hűtő volt. Visszamentem az előszobába és megnéztem hogy melyik ajtó a gardrób és melyik a fürdő. A szemben lévő ajtót nyitottam ki először. Itt voltak a fogasok és a cipők. Kizárásos alapon a másik volt a fürdő de azért inkább megnéztem. Az ajtó túloldalán köntösök lógtak. Jobbra egy mosógép volt ami után a kád és fölötte a kazán. A kád végében helyezkedett el a csap. Az ajtóval szemben a túlsó falon volt a WC. Kihátráltam a helységből és felmentem az emeletre. A lépcső a végén elfordult és egy előtérben voltam. Elindultam előre. A folyosón pont szemben velem egy művészszoba volt elhelyezve. Benne festőcuccok és egy elektromos zongora. Ettől jobbra két szoba volt. Az egyik a kereszt szüleim hálója a másik meg a számítógépgép szoba. Ezzel szemben volt egy szoba, ami eddig csukva volt. Odamentem, és lenyomtam a kilincset. Az ajtó eltávolodott az eredeti helyzetétől jelezve, hogy ki lehet nyitni. Kitártam ész egy csupa fehér szoba tárult elém Balra a fal mellet volt egy ágy mi mellett egy kis éjjeliszekrény volt. Az ajtó mellett közvetlenül jobbra volt még egy ágy. Gondolom két személyre volt a szoba mert ugye úgy volt, hogy mind a ketten jövünk. A jobboldali ággyal szemben volt egy szintén fehér szekrény. A szoba végében egy íróasztal volt és a bal oldalán könyvespolc tele angol könyvekkel. Egy fénykép volt rajta. Egy kép amin Lou-val vidáman pancsolunk a Balatonban. Igazából csak a ruha miatt lehet megkülönböztetni minket de mindegy. Ahogy nézegettem a képet találtam még egyet. Ez már egy kicsit régebbi. Lou A gitárral a kezében elbűvölten pengeti a húrokat én pedig körmölök egy papírra. Régebben azzal szórakoztunk, hogy dalokat írtunk és azt előadtuk a szülőknek szomszédnéninek de legfőképpen magunknak. Nagyon jól szórakoztunk. Eszembe jutott, hogy vajon hol van az a gitár? Gyorsan körbefordultam a szobában és ott is volt mögöttem. Elvettem és alatta egy papír lapult. Egy dalszöveg volt és egy kotta. Leültem az ágyra az ölembe vettem a gitárt és megnéztem a papírokat. Ez volt a legelső ilyen dalunk amit együtt írtunk tizenegy évesek voltunk mindössze így elég rossz lett. Elkezdtem gitározni, azt amit a kottára lekörmöltünk, majd énekeltem hozzá a szöveget. Csak énekeltem és énekeltem. Megszűnt körülöttem a világ és ez így volt a legjobb. Eszembe jutott minden emlék, de nem hagytam abba. Hagytam hogy a könnyek, amiket az emlékek okoztak legördüljenek az arcomon. Amikor vége lett a dalnak tapsot hallottam az ajtó irányából. Odafordultam és megpillantottam keresztanyát. Csak mosolygott és tapsolt. Elfordítottam a fejemet, hogy letöröljem az arcomról a könnyeket.

 - De régen hallottam ezt a dalt - mondta, de hallatszott, hogy őt is meghatotta. - Gyere megmutatom az iskolát.

Bólintottam majd fölálltam az ágyról és leraktam a helyemre a gitárt meg a papírokat. Lementünk a lépcsőn, ki a házból. Beültünk az autóba, majd elindultunk. A ház egy domb tetején volt, aminek az alján helyezkedett el a sportpálya. Nyáron, ha nem a Balatonon voltunk, akkor gyakran jöttünk ki ide focizni. Elhajtottunk a sportpálya mellett majd elfordultunk jobbra, és kiértünk a főútra. Itt balra mentünk. Még mentünk egy kicsit és már oda is értünk. Egy nagy sárga épület volt. A bejárat fölött pedig egy felirat állt. Szent Erzsébet Két Tannyelvű Gimnázium. Beléptünk az ajtón és egy nagy aulába értünk. Balra volt egy büfé ami mellett meg egy eltolható fa fal húzódott. Szemben velünk egy kőlépcső volt ami három részre volt osztva. Elindultunk fel rajta és amikor az elsőn felértünk megláttam, hogy a túloldalon van a tornaterem, és jobbra még van egy folyosó, tele termekkel. Elfordultunk jobbra fel és amikor ezen a lépcsőszakaszon is felértünk kétfelé vált a lépcső balra, ha mentünk volna ugyan olyan folyosón találtuk volna magunkat, mint ami lent volt. Mi viszont jobbra mentünk. Egy kisebb folyosón voltunk aminek a végén egy tejüveges ajtó volt, tőle közvetlen balra pedig egy másik ajtó. Bekopogott Keresztanyu mire kinyitották az ajtót.  Egy nő lépett ki rajta, aki szerintem az igazgató lehetett. Valamit beszéltek, majd behívtak minket. Leültettek minket az igazgatói irodában majd papírokat kezdtek aláírogatni.

 - Mehetünk ha nem szeretnél körülnézni, vagy ilyenek. A 12. b Osztály lesz a tiéd és majd első nap bemutatnak az osztálytársaidnak. - magyarázta.

 - Rendben menjünk. - bólintottam és fölálltam. - Viszlát! - mondtam az igazgatónak. Ez volt az egyetlen magyar szó, amit tudtam.

Kimentünk a tanáriból majd az iskolából is. Visszaültünk az autóba, és hazamentünk. Fölvittem a cuccaimat, majd kipakoltam. Még egy kicsit nyekergettem a gitárt majd lefeküdtem aludni.

  Az új környezet nem változtatott meg. Újabb rémálmok gyötörtek éjjel. Nem bírtam. Az éjszaka nagyobb részét ébren töltöttem, miközben a telefonom képernyőjét bámultam. Már semmi sem lesz a régi.